Tőled szokatlan hejesirasi hibákk vannak. Kérlek, Rékuc, javítsd ki, mert ez nem illik rád!

Aztán törölj! :-)

Azt nem értem, hogy ha az Északit bezárják, akkor nyilván nincs szükség ott a munkaerőre, de Szolnokon meg az eddigi emberek mellé fel tudnak venni csak úgy 338 embert, és munkát is tudnak nekik adni? Nem csak arról van szó, hogy az egyik telephely így megüresedik, ki lehet például adni bérbe, de azért, hogy a szakszervezet ne pampogjon felvennénk máshova lábat lógatni a munkásokat? Mert azért egy telephelyre (Szolnok) plusz 338 ember nekem borzasztó soknak tűnik, bár fogalmam sincs, hogy mit csinálnak ott.

@azallamenvagyok: anyagi haszon lesz, csak éppen nem ott fog jelentkezni, ahol kéne:(
Ha meg a munka költözik, akkor elnézést a feltételezésért mellyel mertem élni:)

szerintem ennyire nem egyszerű a helyzet. Mi van ha egy családban mindkét szülőnek ez jut? A gyereket ki fogja nevelni?
a magyar ember viszont tényleg nem rugalmas, pedig az lenne a helyes, ha a munkához igazítanánk a lakóhelyünket és nem fordítva.

hát igen, igazuk van, nem mindenki olyan hülye, hogy 1200 km -re van a munkahelye a lakásától, ingázik a fapadoson, ahelyett hogy beállna a segélyért és dolgozna feketén.
Esténként nézné a tényeket meg a barátokköztetet, vagy sörözne a haverokkal

szerintem nincs igazad.
ha neked megszünne a munkahelyed és felajánlanának egy másikat 110 km-rel messzebb, akkor gondolom te sem vágnád rá azonnal, hogy oké, persze. nyilván körülnézel a lakhelyed környékén és elkezdesz keresgélni. ami elég sokáig is tarthat.
költözni meg csak akkot költözik az ember ha tényleg nincs más választása. minden ideköti, gyerekek sulija, rokonok stb. nem olyan könnyű elköltözni egy több gyermekes családnak. arról nem is beszélve, hogyha nagyon akar akkor budapesten szinte biztosan talál munkát.

Rékuc. : )) Annyira felhúztad magad, hogy a sok felkiáltójelből néééééégy lett. : D

Én azon csodálkozom, hogy te ezen csodálkozol. Svédországban és más, normális országban evidens, hogy az ember fogja magát és elköltözik oda, ahol épp feladata van. A magyarok viszont elmondhatatlnul kényelmesek. Képtelenek a világ és a körülmények változásainak megfelelni, foggal-körömmel ragaszkodnak a kis megszokott napi rutinjukhoz, aztán panaszkodnak, hogy de szar az élet és milyen szürke minden. Az Indexes cikkíró is így gondolkozik. Ha innen kiraknák, az [origo] nem venné fel, de kapna egy tök jól fizető állást mondjuk Kolozsváron egy ottani magyar nyelvű portálnál, akkor nem csomagolna. Azért nem mert az messze van (a példa azért nem teljesen jó, mert az Románia - pedig pont ez az EU lényege). "Engem ide köt minden, itt a családom, a rokonaim, a kapcsolataim, úristen, nagyon nehéz mindent elölről kezdeni!!!" Ha úgy gondolkozna, mint te vagy én, akkor úgy írta volna meg a cikkcímet, ahogy te tetted.

@Рихард:

azért majd szóljál ha költöznöd kéne, kíváncsi vagyok akkor is lenne ekkora dumád...

Eddig 6 városban éltem, 22 év alatt. Ebből az egyik Moszkva volt, igyekszem is minél előbb visszatakarodni.

@Рихард:
akkor te szeretsz vándorolni :)
más meg szeret egy helyben élni és csak akkor költözik, ha nagyon muszáj ;)

Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni...

Én kényletelen voltam magyarországon is városról városra költözni, ha nem akartam éhendögleni
Nem volt könnyű, mindig új fodrászt, szerelőt keresni.

Most németországban ez a 6. nagyváros ahol dolgozom, mert ez a munkám. Jó ha olyan helyen vagyok ahol van közel reptér, de van ugy hogy csak vonat van.

A gyerekenek új iskolát, volt úgy hogy ott kellett hagyni a gyereket koleszba, csa mi jöttünk el. Évekig nem tudtam elmenni az anyámsírjához, mert nem volt pénzem 3-400 km-t utazni.

Százezrek kényszerülnek külföldön boldogulni, többnyire a család hátrahagyásával, és nem a luxusért, csak hogy életben maradjanak.

Akkor mit rinyálnak a 110 km-ert?

A férjem naponta utazik 40km-t a munkahelyére és vissza, 12 órát van távol naponta. Örül van munkája.

A gyerekem Miskolcról Pestre járt gimibe, minden hétvégén haza járt, és nem volt mindig a cityre pénze. A másik Miskolcról Szekszárdra fősulira.

Nem is értem, hogy miről beszélünk.

Nem szeretek vándorolni, otthon szeretek ülni az ámbituson a nyugágyamban, sörrel meg cigivel a kezemben, este elsétálni a kocsmába - nem a sörért mert az otthon is van - csak egy kis locsifecsire.

Tényleg nagy a jó lét otthon, hogy ha ez probléma, ez hir, ezzel lehet foglalkozni.

Túl nagy a távolság, nem csodálkozom, hogy senki nem vállalta. Elköltözni nem biztos, hogy tud, hiszen ha mondjuk valaki felépített egy házat valahol Budapesten, akkor hogy költözzön? Nem mindenki olyan vándormadár-típus. Az ésszerű távolság maximuma 30-40 km, ezen felül rengeteg idő elmenne a szabadidő terhére. Ha normális, nyugat-európai fizetésekkel csábították volna az ott dolgozókat, biztos, hogy sokan még így is vállalták volna. Na de a mai magyar átlagért? Ahhoz a dologhoz hasonlít ez nagyon, mint amikor Csányi Sándor (az OTP-s) megszüntette Pécsett a tejfeldolgozást, és a Sole-Mizo azt követően csak a szegedi gyárában folytatta a tevékenységet, de az ott dolgozóknak kivétel nélkül felajánlotta, hogy átveszi őket Szegedre. Senki nem ment, hát lehet ezen csodálkozni? Vagy Győrben megszűnt annak idején a kekszgyártás, átkerült Székesfehérvárra, de az ott dolgozóknak felajánlották, hogy át lehet oda menni. Senki nem ment érdekes módon... Normális fizetéseket kell ajánlani, és akkor majd lesz akár így is jelentkező. Munkásjárat pedig csak kellő számú ember esetén jár, 10-15 embernek nem, így ha lettek is volna páran, akik vállalták volna, fizethették volna a vasúti bérletjegy rájuk eső részét, ami ilyen távolság mellet már nem kis összeg.

@shenk:
Nem tudom, miért kell arra gondolni egyből, ha az érdekvédelmi szervezet feladatának megfelelően működve védi az ott dolgozók jogait, hogy felesleges emberek továbbfoglalkoztatásáért küzd. Kívülállóként nem lehet megállapítani, hogy mekkora létszám szükséges Szolnokra. Arról van szó, hogy azt biztosan tudni lehetett, hogy ha lesznek is, akik vállalják az új helyen a munkát, nem 338-an lesznek, hanem szerencsés esetben is 10-20 ember. Tehát nyugodtan, látatlanban felajánlhatták mindenkinek a lehetőséget, nem kellett attól tartani, hogy mindenki élni fog vele, 10-20 embert pedig gond nélkül tudtak volna foglalkoztatni az új helyen is.

Mondjuk ki, ingåzni nem kellemes. A legjobb tudomåsom szerint Rekuc is ingåzott, de Stockholmba költözesekor megfogadta, hogy soha többe nem teszi.Mo-n nincs hagyomånya a dolognak, illetve a romåk ingåztak anno Szabolcsbol Pestre, amig volt lakotelepepites. Legtöbb esetben nem eri meg, ennyi es nem több.
Mondjuk melo nelkul lenni meg rosszabb, de mindenki abban bizik, hogy talål valamit otthon.

@Mentolosmájkrém: mert amíg segéylekből és fekete munkából meg lehet élni addig valóban nem éri meg.

Én a főiskolára járva is ingáztam, és gyakorlatilag a vonaton végeztem el, utólag sajnáltam hogy nem Debercenbe jártam mert az messzebb volt, és akkor a jogi egyetemet is el tudtam volna végezni.

@rickyramirez: jogos, ez nem jutott eszembe, teljesen elfogadható, amit írsz. Valószínű, hogy így történt.

Hmmm. Van igazság abban amit mondtál - az esetek nagy részében igazat is adnék, de ebben az esetben tegyük hozzá:
a) az, hogy ki mit harsong (index) teljeséggel érdektelen - magát a tény részt kell csak komolyan venni (bezár valami)
b) lehet, hogy el tudnak máshol helyezkedni (ők nem abból élnek, hogy bohóckodnak /merthogy ez szakmunka/ és/vagy lehet nem éri meg nekik. nem neked - nekik. és ha megteheti... ennyi. ezt sosem tudhatod.

Off: Nyilván a vasutas szakszervezetek nem fognak gördülő sztrájkot szervezni. El vannak foglalva a politikai útkeresésükkel, és most nemérnek rá, csak csendben tárgyalgatnak. Nyilván a választások előtt még megpróbálják a jelenlegi kormány helyzetét rontani.

On:
A témához kicsit szorosabban:

Nekem sajnálatos módon sztereotípia él a fejemben a járműjavítós dolgozókról (és a vasutas munkaerőről általában), ahol is ráérősen, a több 100 méteres csarnokban ide-oda gyalogolva, szünetekben komótosan szalonnát eszegetve, pörköltet melegítve a villanyrezsókon, szépen élik a mindennapjaikat. Felmásznak a vasúti járművekre, hegesztgetnek, csavarkulcsoznak, és persze haladnak a munkával. És a MÁV átutalja a fizetéseket a hónap végén.

Egy másik világot vizionálok, ahol a járműjavító csapat koncentráltan a járművön dolgozik, egyszerre akár 10-15 ember, jó projektszervezéssel... az alkatrészek az alműhelyekből időben megérkeznek, nincsenek lógó cigerattevégek a szájakban és nincsenek mindentudó "jódumájú", ámde rémlassú szakik. Van helyettük motivált, képzett, ám tanulóképes, új módszereket elfogadó és használó, gyors-mozgású ütőképes szakember gárda. Akik 1/4, vagy 1/2 idő alatt végzik el a mostaniak feladatait, 1/2, vagy 1/4 annyian.

Elképzelhető, hogy ehhez pofán kell vágni párszáz embert, be kell zárni néhány vonalat.

Hogy ráébredjenek a dolgozók, hogy az őket eltartó nép (jegy, bérlet, adófizetés) versenyszférának tekinti a vasutat és egyre kevésbé tűri meg az évi több milliárdos állami támogatást.
A japán érdekeltségű magyar vállalatoknál dudaszóra lehet pisilni és kakilni, és ha egyvalaki lassú, akkor az egész sor megáll, és rontja mindenkinek a fizetését. Biztos van középút. Mindenesetre ha lehet közelebb legyen a japán megoldáshoz.

És persze a vasúti vezetők meg ne lopjanak. De csupán a vezetői lopásokban keresni a probléma okát, több mint hiba.

a 338 ember küldetése, hogy megértesse a többi néhány tízezerrel, hogy nem fenékig tejfel. A MÁV bödöne ugyanis már tövig ki van nyalva, üres, most kezdenek elhullani a bödön mellett ülők.

@solesz: a vízióval maximálisan egyetértek, talán annyi különbséggel, hogy szerintem egyáltalán nem kellene az említett japán módi felé elkanyarodnunk... Egyszerűen normális munkát elvárni, cserébe normális fizetést, és munkakörülményeket.

Nem értek veled egyet, Rékuc.

A magyar átlagfizetés: 125.000 Ft nettó/hó. Az emberek akkor ingáznak, ha a fizetés / ( munkaidő + utazással töltött idő) egy megfelelő összeget ad.
Jelenleg naponta 3 órát utazom tömegközlekedéssel (a távolság oda-vissza 60 km). S nem panaszkodom.

Budapest mellett lakom egy faluban. Tegyük fel, hogy Szolnokon kapok munkát:

1. ingázom naponta és NINCS MÁV igazolványom
Ideális esetben (nincs tanítási szünet, nincs késés, stb.): 3:45-kor indulok, a legelső HÉV tanítási időszakban 4 órakor indul, így a legelső vonat, amelyet elérek 5:18-kor indul Szolnokra. 7:19-kor érkezik meg. Innen - gondolom - kell 20 perc, hogy a munkahelyre
érkezzek. Azaz 8 óra előtt _nem_ tudom felvenni a munkát. Azaz a napi utazási időm: 2*4 = 8 óra.
A fenti képletet alkalmazva (napi ingazással):
órabérem 360 Ft lenne.

A költségem havonta:
HÉV bérlet saját / teljes
2540 Ft / 12700 Ft
Budapest BKV bérlet
9400 Ft / 9400 Ft
MÁV bérlet (100 km)
8400 Ft / 60000 Ft
-----
összesen:
20340 Ft / 82100 Ft

Autóval: 2*120 km, kb 2*1,5 óra / nap - így már reggel 6-kor kezdhetném a műszakot.
Ez időben egy elfogadható érték, benzinköltségben már nem (110000 Ft/hó).

2. ingázom hetente és nincs MÁV igazolványom
albérlet 30.000 Ft/hó

le és felutazás költsége
MÁV --> 4*2*1590 = 12720 Ft
BKV --> 4*2*(250+300+320) = 6960 Ft
összesen: 19680 Ft

szállás + utazás = 50.000 Ft/hó

3. odaköltözöm, és megpróbálom rávenni a barátnőmet, hogy ő is mondjon fel, s keressen állást Szolnokon. Vagy szakítunk.

(Az átlag magyar naponta kb.: 2 órát tölt utazással (ingázással).)

egy költözésnek óriási költsége van - egy teljes lakást leköltöztetni Szolnokra Budapestről az minimum 300 ezerbe kerül... az egy vasutas járműjavítós szakmunkásnak 2-3 havi nettó bére... Eladni a régi lakást, venni újat - nem megy ám az egyik napról a másikra ...és arra persze a MÁV nem ad biztosítékot, hogy 3 hónap múlva nem szervezik át újra az egészet, eresztenek szélnek újra 200 embert... aztán ajánlanak nekik mondjuk állást Nagykanizsán... újra lehet leperkálni a 300 ezret költözésre... szóval ez így vicc.
Magyarországon az emberek számára a "tető van a fejünk felett" érzése nagyon fontos. A MÁV pedig egy pocsékul vezetett állami vállalat, ami ide-oda dobálja az embereit.
Ha albérleti megoldásban gondolkodunk, az se realitás - egy vasutas fizetésből kifizetni egy család albérletét..., hát az nem megy. És mivel nálunk egy fizetésből nem lehet megélni, igenis fontos, hogy az asszony hol dolgozik, mennyit keres... Ha neki valami biztosnak tűnő budapesti munkahelye van, akkor vétek lenne felrúgni... Szóval nem olyan egyszerű kérdés ez, nyilván minden családban végiggondolják, hogy mit lépnek. Mondjuk Szolnokig még bevállalható az ingázás, de csak egy olyan férfinek, akinek gyakorlatilag nincs otthon semmilyen kötelezettsége, nem kell se oviba, se bölcsibe vinni a gyereket, gondoskodni a beteg mamáról, stb. Szóval a hétköznapjaiból 16 órát fordíthat a melójára, amiért vastagon meg is fizetik, kap uszkve nettó 90-100 ezret.
Kedves Blogíró, meggondolatlanul ítélkezel emberek életéről. Itt nem 3 millás menedzserfizetésekről van szó, hanem bruttó 120 ezres rabszolga-állásokról... Amihez csak MÁV-szabadjegy társul, nem pedig felsőkategóriás cégautó korlátlan kilométerhasználattal...

Rekuc dråga ez igy elegge demagog.:o)
Mellesleg Bp-en zårt be a gyår, nem Bivalybasznådon. Amennyiben Pesten nem talål valaki melot az legyen munkanelkuli. Valoszinuleg a legtöbben mår a uj helyen vannak es azt is elfelejtettek, hogy volt az elözö munkahelyuk.

Nem Rékuc, még akkor sem biztos, hogy megéri költözni, ha a munkanélküliség az alternativa. Ha a költözés ára többhavi munkabér, amit ráadásul a család esetleges tartalékaiból kell fedezni, egyáltalán nem biztos, hogy megéri. Még az sem biztos, hogy képes rá a munkavállaló, mert például nincs annyi tartaléka, hogy kifizessen egy költöztetőcéget. Az albérletet is előre kell fizetni, 2-3 hónap kauciót. A munkabért pedig csak utólag adják. Költözni akkor éri meg, ha az adott munkáltató tisztességes munkaszerződést köt, amiből lehet tudni, hogy x évig itt neki munkahelye lesz és y forintnyi munkabért kap. De úgy feladni egy lakhelyet, hogy a család az összes tartalékát elköltse a lakhelyváltoztatásra, a munkáltató pedig nem garantál semmit, még 3 hónapnyi fix munkabért-munkahelyet se, hát úgy nemhogy nem éri meg költözni, de nem is szabad. Ráadásul Budapesten lényegesen jobb a munkaszerzési lehetőség, ha kirúgnak valakit, mintha Szolnokon rúgja ki 2 hónap múlva a MÁV. Aztán akkor oda a budapesti lakás, és mégis munkanélküli lesz. Szóval én úgy gondolom, hogy ez a blogbejegyzés nemcsakhogy demagóg, de egyszerűen hülyének nézi az embereket. A MÁV Gépészet egyébként 700 dologzót rúg ki, közülük 338 nem tudta vállalni a Szolnokra járást, a többiek bevállalták. Ez sem szerepel a blogbejegyzésben. Tehát minden vasutas végiggondolta, hogy az ő személyes helyzetében mi a jobb megoldás, menni Szolnokra vagy keresni valami más melót Bp-en. Fele megy Szolnokra, fele meg marad Bp-en. Nyilván mindegyiknek megvan a maga oka.

Külföldön, ahol vannak normális bérlakás lehetőségek, szerintem ez jobban járható út.

@Magenta: Szerintem ez itt a lényeg. Van-e bérlakás?
Magyarországon gyakorlatilag nincs. Ha mégis találsz, akkor mit csinálsz a sajátoddal, amelynek a törlesztőrészleteit fizetned kell?

Kiadni sem egyszerű, nem mindenki rajong a gondolatért, hogy idegeneket fogadjon a lakásába, miközben semmiféle törvény nem védi a rosszindulatú, rongáló bérlőktől.