Vagy legalábbis az egymillió lépés közül, amelyek a magyarországi viszonyok meglátásához vezet, megtettek egy felet. Az index címlapon (végre) arról (is) ír, hogy a roma önvédelem veszélyessé válhat. Reméljük nemsokára a roma önbíráskodásról is szót ejtenek, amiről az idealisták kedvéért megjegyzem, minden bűntényt követnek el mindenféle etnikumhoz tartozó emberek. Aztán talán a terror, az önrendelkezés napi dolgairól is szót ejtenek, és idővel pár tapasztalt polgárt is megkérdeznek arról, hogy a putrisort miért kerülik el. Ne tessék félreérteni, megértem én az egyenjogúság, az elnyomás elleni harc, a megértés vezérelveit, őszinte alterhippipunk voltam akkor, amikor a sziget jelmondata is az volt, hogy te is más vagy te sem vagy más. Ettől függetlenül éjszaka engem is leszólítottak az utcán, és mivel ők romák voltak, én meg nem, ezért "ne legyél rasszista" felkiáltással kaptam jópár 8 napon belül gyógyulót. Ne legyek rasszista, bazmeg, vállig érő hajjal, nagymama által kötött kinyúlt pulcsiban, szakadt farmerban, tele az ifjúkor minden idealizmusával nem voltam rasszista. De lehetek, ezért kaptam is.
Dunát lehetne rekeszteni azokkal a sztorikkal, amikor minden ok nélkül (tehát senki sem tartja rettegésben szegényeket) elállják az ember útját, leszólítják, elveszik a pénzt, az iratokat, vagy csak úgy heccből megfélemlítenek, hogy tudd, hogy hol a helyed. Ez terror, és nem a cigányoknak szól az efölött való kiakadásom, hanem az egész társadalomnak. Hogy van az, hogy egy népcsoportnak ezt lehet? Hogy van az, hogy nekem nem szabad bizonyos közterületeken sétálnom, mert az erőszak lehetőségével való fenyegetés távol tart onnan? (aki ismer valamelyes, nagyon jól tudja, hogy az 2006. őszi zavargásokról is ugyanezt gondoltam: nyilvánítsanak véleményt, de az őrjöngés, ami meggátolta a fél város békés polgárainak a szabadság-gyakorlását már sok volt)
Emlékeszem, az ózdi gettóban élő romákról szóló cikkben (link a kép) megy a sírás, a lecsúszottság, a jajj szegények. Ennyit viszont egy újságírónak / szociológusnak / informatikusnak is tudni a kellene, hogy nem lehet képet adni egy helyzetről pusztán egy kiragadott részlet alapján. Első számú probléma, hogy a környezetet is elfelejtették a cikkben felmérni, nem beszéltek a szomszédokkal, a pár házzal odébb lakókkal, a telep vonzáskörzetében élőkkel, ők csak beültek az autóba, Budapestről levezettek Ózdig, a célnál kiszálltak, megcsodálták, és írtak róla egy könnyező cikket. Mehettek volna vonattal, busszal, hallgathatták volna a szomszéd fülkében utazó család félelmetes őrjöngését (- Jajj, csak be ne jöjjenek! - Ugyan ne aggódj, tudod, ez csak kulturális sajátosság.), nézhették volna a taknyos orrú, koszos gyerekeket, ahogy eszik a csipszet, jégrémet, érdeklődhettek volna, hogy miért nincsenek iskolában. Leszállva a vonatról láthatták volna, hogy Kelet-Magyarországgal könnyű ijesztgetni, de közel sem olyan vészes a helyzet, mint ahogy azt az ország közepén és nyugati felén megpróbálják beállítani, láthatták volna, hogy pezseg az élet, ott is van Tesco, ott is vásárolnak, ott is vannak új autók, vannak munkahelyek. Aztán a cél felé vezető sétán láthattak volna semmittevő, lepusztult embereket (mindenféle etnikumból), láthattak volna családszeretetükről híres romákat, láthatták volna a nagy fekete audit, amiben elöl ül a képen láthatóhoz hasonlatos etióp éhező, hátul meg a prostinak tetsző, barna bőrű lányok. Lehet, hogy nem kurvák csak családtagok, a sofőr pedig a roma összetartás kitűnő példájaként uzsorás. Megkérdezhették volna az üres házak mellett lakókat, hogy hova költöztek innen az emberek, észrevehették volna, hogy aki el akar menni dolgozni, az az életében egyszer-kétszer még Ózdon is el tud menni dolgozni. Nem véletlenül vannak szépen tartott kis szigetek a városban, nem véletlenül nem találni még egy olyan hányadékot, mint a Bosnyák tér.
Aztán a nyomortelephez érve el lehet gondolkodni azon, hogy miért van az, hogy némelyik portán nincs szemét, sőt, van egy két gyümölcsfa is, sőt, erről meg lehet kérdezni az ott lakókat, és hamar paradoxonok elé jutunk: azonos szociális helyzet és mégis teljesen más életkörülmények. Az egyik fél bizonyára elmondja, nincsen pénz, meg a Gizi, meg a gyerekek, a másik fél meg elmeséli, hogy pár éve gyümölcsfa csemetéket osztogattak a rászorulóknak ingyé', "ezek" meg eladták.
Lassan még a legliberálisabb ember is (amennyiben nyitott, és nem vakon a saját elveinek alátámasztását keresi) észre fogja venni a parabola antennát és mellette a lyukat a tetőn, a földön a leesett cserepeket, fóliamaradványokat. Lassan ő is megkérdezheti, hogy ha az az antenna felkerült oda valahogyan, akkor a cserép, vagy valami más, ami legalább az esővizet felfogná, miért nem mehet mellé?
Visszatérve az elejére: most végre nagy nehezen írt az index a roma "önvédelemben" rejlő veszélyekről, remélem pozivíumként értékelhetjük. Pár dolog persze még így sem stimmel, ezért mondtam az elején, hogy egy fél lépés az egymillióból:
1. az önvédelem, az önbíráskodás és a terror három külön dolog, ezek közül ez az eset a legkevésbé nevezhető önvédelemnek.
2. "A roma önvédelem megszervezése persze érthető." Eme mondat a kettős mérce gyönyöreit tárja elénk, mert a Gárda messze elítélendő volt a felvonulásaival, ez persze érthető. A poszt elején írt példák fényében, úgy érzem, hogy a Gárda is érthető. Az egyenlőség és következetesség képviseletére még várnunk kell.
3. "romákat is felvesznek a polgárőrségbe, nem találtak azonban a szolgálatra alkalmas vagy megfelelő büntetlen előéletű embert a feladatra" Itt ezért ki lehetne emelni, hogy kik is azok az emberek, akik "önvédenek". A jelek szerint nem családos vállalkozók, akiknek a válság miatt rosszabbul megy az üzlet.
4. ami kimaradt a cikkből: " Az előállításokat követően 30-40 fő jelent meg a rendőrőrs épülete előtt, és sérelmezték az intézkedést, de végül rendbontás nélkül távoztak." Kettős mérce ismét: más tiltakozókat már elvittek volna. 30-40 fő felháborodik egy jogszerű rendőri intézkedésen, és spontán csoportos tüntetést tart: ez bizony félelemkeltés...
A végén még megjegyzem: tudom, hogy vannak rendes romák, személyesen ismerek nem egyet, tudom, hogy vannak bűnöző magyarok, olyat is ismerek párat (további náci kártyák kijátszására nem vagy kíváncsi). Nem gyűlöleből beszélek, nem azért, mert rasszista vagyok, hanem mert rendet szeretnék az országnak, mert vannak elveim, amelyek között a legfontosabb a szabadság és az emberek közötti egyenlőség. Társadalmi igazságérzetem miatt a relatíve azonos közteherviselés, a békés együttélés az, amit fontosnak tartok. A rasszistázók, a cigányok többletjogait védők (szerintem) csak mélyítenek a helyzeten, és az emberek ellenérzéseit csak növelik. Vegyék figyelembe a mélyen tisztelt humanista gondolkodók az események mögött a humánumot! Ne csak az áldozatokkal kapcsolatban legyenek megértők, hanem a szürke tömeggel szemben is, ami emberekből áll. És az emberekkel bánni kell, az embereknek van lelkük, az embereket meg lehet bántani, és ez reakciókat vált ki belőlük. Nem fogja mindenki végiggondolni azt, hogy az egész ott lett elcseszve, hogy a kettős mérce, mint ideológiai lecsapódás, megjelent a politikában és a közéletben (és az alkotmányban is), ennek köszönhetően lett egy megalázott réteg, és egy olyan, amelyiknek rosszabb a helyzete, és visszaél vele. Nem, az ember, a humánum azt fogja gondolni, hogy a büdös cigánynak mindent szabad. Mert ember, így működik, ezt pedig (főleg a humanistáknak) tolerálni kell, elfogadni, megérteni, nem pedig elhanyagolni, s valami titokzatos náci massza bélyegét nyomni rá, mert azzal, csak rosszabb lesz. Ahogy Rékuc írta tegnap: "A mostani stratégia olyannyira otromba, hogy visszafelé sül el"
(ui: gratulálok, hogy félve kell kitenni egy posztot, ami arról szól, hogy milyen fontos, hogy egyenlő bánásmód és megítélés alá essenek az emberek Magyarországon. Egy írást, amiben nem uszítok, amiben csak bemutatok egy nézőpontot. Félve, hogy rám mondják-e, hogy rasszista, hogy megaláznak-e, hogy virtuálisan meghurcolnak-e miatta. Magyar Köztársaság, 2009.)
Döbbenet, a magyar könnyűzenei élet egyik évtizedek óta meghatározó alakja elveszítette az egyik végtagját. Írja a startlap.hu
